Regisztráció







Bejelentkezés



A feldolgozott bibliai téma:

Ádám és Éva

A történet

"A Biblia a világ teremtésének nagy drámájával kezdődik. Isten teremtette a világot, benne az embert is, teremtő művének koronáját. Mindent jónak alkotott, de az ember bűne kaput nyitott a rossznak, azóta a rossz is jelen van a világban. A Bibliában két teremtéstörténetet találunk egymás mellett, az első teremtéstörténet (Teremtés könyve 1,1-2,4) a babiloni fogság ideje alatt keletkezett (Kr.e. 597-536) és a teremtés folyamatát írja le. Isten hat nap alatt alkotta meg a világot, a hetediken megpihent. A hatodik napon alkotta meg az embert: „Megteremtette tehát Isten az embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket” (Teremtés könyve 1,27). Isten az embereknek adta a teremtett Földet, azzal a céllal, hogy hajtsák uralmuk alá. Ennél a történetnél Isten nem nevezi néven az első emberpárt. A második teremtéstörténet (Teremtés könyve 2,4 - 3,25) a világban megjelenő rossz eredetére keresi a választ. Isten megalkotta az embert a föld agyagából, és belé lehelte az élet leheletét. Az embert Ádámnak nevezi el. Az „Ádám” héber szó, az „ádámá” szó rokona, melynek jelentése föld. Az Ádám kezdetben nem tulajdonnév, hanem köznév volt, jelentése: ember. Ezért ez a történet nem csak a legelső emberről szól, hanem minden emberről. Az Isten az embert az Édenkeretbe helyezte, de mivel észrevette, hogy nem jó neki egyedül, ezért az ember bordáját kivette, és ebből megteremtette a férfi társát, az asszonyt. Az ember a nőt Évának nevezte el, mert ő lett minden élő anyja. A történet jól szemlélteti, hogy a férfiból hiányzik egy darab, amit csak a felesége tud betölteni. A teremtéstörténetben a férfit és a nőt egyenrangúnak látjuk. "

Magyarázata

"Teremtés könyve 2, 7-25; Teremtés könyve 3, 20; "

Idézet

"Akkor az Úristen megalkotta az embert a föld porából és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé. Az Úristen kertet telepített Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit teremtett. És az Úristen a földből mindenféle fát sarjasztott, ami tekintetre szép és táplálkozásra alkalmas; azután kisarjasztotta az élet fáját a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának a fáját. Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze. Az Úristen parancsot adott az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz. De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.” Azután így szólt az Úristen: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő.” Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. Az ember tehát minden állatnak, az ég minden madarának és a mező minden vadjának nevet adott. De a maga számára az ember nem talált segítőtársat, aki hasonló lett volna hozzá. Ezért az Úristen álmot bocsátott az emberre, s mikor elaludt, kivette egyik oldalcsontját, s a helyét hússal töltötte ki. Azután az Úristen az emberből kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt, és az emberhez vezette. Az ember így szólt: „Ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel a férfiből lett.” Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz. Mind az ember, mind az asszony meztelen volt, de nem szégyenkeztek egymás előtt. (Ter 2, 7-25) Az ember Évának nevezte feleségét, mert ő lett minden élő anyja.(Ter 3, 20) "

Forrás

Kézikönyv a Bibliához. Lilliput Könyvkiadó és Kereskedelmi Kft., Bp., 1999. 127-128.

Témakörhöz tartozó alkotások

Elérhetőségek

Telefon: +36 1 883 3655
Cím: 1119 Budapest, Fejér Lipót utca 70.
E-mail: info@szamalk.hu
Fax: +36 1 203 0318
Írj nekünk

Nemzeti Tehetség Program Emberi Erőforrások Minisztérium Emberi Erőforrás Támogatáskezelő