Regisztráció







Bejelentkezés



A feldolgozott bibliai téma:

Mózes

A történet

"A Kivonulás könyvének központjában Mózes alakja áll, mert az ő vezetésével vonul ki Izrael Egyiptomból (innen a könyv címe) és Isten általa adta népének a törvényt. A Kivonulás könyve két fő részre osztható: Izrael szabadulása Egyiptomból, valamint a törvényátadás (tízparancsolat) és a Szövetség Sátrának elkészítése a Sínai-hegynél. Az izraeliták kiváltságos helyzete megszűnt Egyiptom földjén, ugyanis az új fáraók elfelejtették, mennyit köszönhettek a zsidó származású Józsefnek, aki megmentette az egyiptomiakat az éhezéstől. Izrael fiai lassan rabszolgasorba kerültek. A fáraó megparancsolta a bábaasszonyoknak, hogy öljék meg a születő héber kisfiúkat, de ők erre nem voltak hajlandóak. Ebben az időben született Mózes, akit születése után nem sokkal szülei egy szurokkal bekent kosárban a Nílus vízére helyeztek, és útjára engedték a túlélés reményében. A fáraó lánya talált rá, aki felnevelte Mózest. Később Isten megjelent Mózesnek a pusztában az égő csipkebokorban, és elküldte őt, hogy vezesse ki a népet Egyiptomból. Mózes hiába kérlelte a fáraót, hogy engedje el a zsidókat, végig elutasította a követelését. Isten ekkor csapásokkal sújtotta Egyiptomot, megmutatva a fáraónak a hatalmát. Kilenc rettenetes csapást zúdított az országra: a Nílus vize véré változott, békák lepték el az utcákat, szúnyogok és böglyök szaporodtak el, a nyájakat dögvész pusztította, az embereket bőrbetegségek sújtották, jégeső és villámlás pusztította el a len- és árpaültetvényeket, sáskarajok érkeztek, melyek elpusztították a növényzetet, sűrű sötétség érkezett mely 3 napra eltakarta a napfényt. A fáraó végig hajthatatlan maradt. Az utolsó csapás volt a legkegyetlenebb, mert Isten angyala leszállt és megölt Egyiptom földjén az összes elsőszülöttet, kivéve Izrael fiait, mert nekik elmondta miként cselekedjenek. A 10. csapást követően a gyászoló fáraó elengedte az izraelieket. A mai napig a zsidók Pászka ünnepén átélik, és ünneplik az Egyiptomból való szabadulást, amit Isten adott meg számukra. A fáraó haragja ismét fellobbant és üldözőbe vette a népet. Isten megvédte az izraelitákat és a Vörös-tengeren keresztül menekítette ki őket, akik száraz lábbal keltek át a Mózes által szétválasztott víztömegen. Mózes vezette a népet a pusztai vándorlás során, Isten pedig minden nap gondoskodott ételről és italról. A Sínai-hegynél Isten szövetséget kötött Izraellel, és átadta Mózesnek a szövetség alapdokumentumát, a tízparancsolatot. A tízparancsolat magába foglalja azt a rendet, amit Isten a világba ültetett. A Biblia leírása szerint Mózes kételkedni kezdett az Úrban, azért nem mehetett be az Ígéret földjére, azonban még halála előtt megpillanthatta. "

Magyarázata

"Kivonulás könyve 1, 8-22; Kivonulás könyve 2, 1-10; Kivonulás könyve 3, 1-20; Kivonulás könyve 7, 1-4; Kivonulás könyve 14, 15-16; "

Idézet

"Egyiptomban új király jutott hatalomra, aki nem ismerte Józsefet. Ezt mondta alattvalóinak: „Látjátok, hogy Izrael fiainak népe megsokasodott és megerősödött, s már veszélyt jelent számunkra. Járjunk el vele szemben okosan, hogy megakadályozzuk szaporodását. Különben háború esetén ellenségeink számát fogja növelni. Harcolni fog ellenünk, s utána elhagyja az országot.” Ezért munkafelügyelőket rendeltek Izrael fölé, hogy megkeserítsék az életét olyan munkával, amelyre kényszerítették őket. Így építették a fáraónak a raktárvárosokat, Pitomot és Ramszeszt. Akkor a fáraó ezt a parancsot adta minden alattvalójának: „Minden fiút, aki a hébereknél születik, vessetek a folyóba, de a lányokat hagyjátok mind életben.”(Kiv 1, 8-22) Egy Lévi törzséből való férfi elment, és feleséget vett saját nemzetségéből. Ez fogant és fiút szült. Látta, hogy milyen szép, ezért három hónapon át titkolta. Amikor már lehetetlen volt tovább rejtegetnie, papiruszkosarat készített neki, s bekente aszfalttal meg szurokkal. Beletette a kisgyermeket és elhelyezte a nád közé, közel a folyó partjához. A gyermek nővére a közelben maradt, hogy lássa, mi történik vele. Akkor a fáraó leánya lejött fürdeni a folyóhoz, kísérői közben a parton sétáltak. Észrevette a kosarat a nád között, s odaküldte szolgálóját, hogy vegye ki. Amikor kibontotta, látta, hogy egy nyöszörgő gyermek van benne. Részvét ébredt benne iránta és így szólt: „Egy héber gyerek.” A gyermek nővére a fáraó leányához fordult: „Akarod, hogy elmenjek, és a héber asszonyok között dajkát keressek, aki majd szoptatja a csecsemőt?” „Menj” – válaszolta a fáraó leánya. A leány elfutott, hogy megkeresse a kisfiú anyját. A fáraó leánya azt mondta neki: „Vidd magaddal a kicsit és neveld fel nekem, s megfizetek érte.” Az asszony elvitte a gyermeket és szoptatta. Amikor felserdült, visszaadta a fáraó leányának, aki úgy bánt vele, mint a saját fiával, és a Mózes nevet adta neki, „mivel – úgymond – a vízből húztam ki”. (Kiv 1,1-10) Egyszer messzire behajtotta a juhokat a pusztába, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Itt megjelent neki az Úr angyala a tűz lángjában, egy égő csipkebokorban. Mikor odanézett, látta, hogy a bokor ég, de nem ég el. Így szólt magában: „Odamegyek és megnézem ezt a különös jelenséget, hadd lássam, miért nem ég el a csipkebokor.” Amikor az Úr látta, hogy vizsgálódva közeledik, az Isten megszólította a csipkebokorból: „Mózes, Mózes!” „Itt vagyok” – felelte. Erre így szólt: „Ne közelíts! Vedd le sarudat a lábadról, mert a hely, ahol állasz, szent föld.” Azután így folytatta: „Én vagyok az Isten, atyáid Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene.” Erre Mózes eltakarta arcát, mert félt Istenre tekinteni. Az Úr pedig így szólt: „Láttam Egyiptomban élő népem nyomorúságát és hallottam a munkafelügyelőkre vonatkozó panaszát; igen, ismerem szenvedését. Azért szálltam le, hogy kiszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, és hogy kivezessem arról a földről egy szép, tágas országba, egy tejjel-mézzel folyó országba, a kánaániak, a hettiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták területére. Ezért elhatároztam: kivezetlek benneteket az egyiptomi rabságból a kánaániak, a hettiták, az amoriták, a periziták, a hivviták és a jebuziták földjére, a tejjel-mézzel folyó országba. Hallgatni fognak rád. Azután Izrael véneivel együtt menj el Egyiptom királyához és közöld vele: Találkoztunk Jahvéval, a héberek Istenével, ezért most szeretnénk háromnapi járásra a pusztába menni, és Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot bemutatni. De tudom, hogy Egyiptom királya nem enged el benneteket, hacsak kemény kéz nem kényszeríti. Ezért kinyújtom a kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csodajellel, amelyeket közöttük művelni fogok. Arra majd elenged benneteket.” (Kiv 3, 1-20) Az Úr megnyugtatta Mózest: „Nézd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mint egy isten, és testvéred, Áron lesz a prófétád. Neki mondj el mindent, amit veled közlök, s testvéred, Áron továbbítsa a fáraónak, hogy így elengedje Izrael fiait országából. Ám én megkeményítem a fáraó szívét, és sok jelet meg csodát művelek majd Egyiptom földjén. Mivel a fáraó nem fog szavatokra hallgatni, azért kinyújtom kezemet Egyiptom ellen, keményen megbüntetem, és úgy vezetem ki seregemet, népemet, Izrael fiait Egyiptomból. (Kiv 7, 1-4) Az Úr így szólt Mózeshez: „Miért kiáltasz hozzám? Parancsold meg Izrael fiainak, hogy induljanak. Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezed a tenger fölé és válaszd ketté, hogy Izrael fiai száraz lábbal átmehessenek rajta.(Kiv 14, 15-16)"

Forrás

Témakörhöz tartozó alkotások

Elérhetőségek

Telefon: +36 1 883 3655
Cím: 1119 Budapest, Fejér Lipót utca 70.
E-mail: info@szamalk.hu
Fax: +36 1 203 0318
Írj nekünk

Nemzeti Tehetség Program Emberi Erőforrások Minisztérium Emberi Erőforrás Támogatáskezelő